Milyen volt kilógni a sorból?

Az iskolában mindig a tornasor elején álltam, utáltam. És még a lánykori nevem is A betűvel kezdődött 😊 Agonás Adrienn, ezzel a névvel és a magasságommal naná, hogy a tanárok szeme elött voltam, ki szerette/ szereti ezt 12-16 évesen? Nyilván senki😊

Emlékszem gimiben egyszer a matektanár, aki maximum 160 cm magas volt, kihívott felelni a táblához, akkoriban még dobogók voltak a táblák elött, Ő természetesen azon állt, engem meg nem engedett fel rá….  a dobogó elött álltam, és át kellett rajta nyúlnom, hogy elérjem a táblát, ugye látjátok magatok elött a jelenetet, nem volt vicces…nagyon nem. Ma már tudom, hogy neki voltak gondjai magával, de ezt rajtam vezette le. Természetesen ezt akkor nem így gondoltam. és így sok-sok év távlatából már mosolygok rajta.

Hosszú évek teltek el, mire rájöttem, hogy magasnak lenni JÓ! Magasnak lenni áldás, és mára élvezem, hogy kilógok a sorból.

Mi segített, hogy tiniként is elfogadjam magam? A sport, szüleim levittek egy kosárlabda edzésre (ezért is örökre hálás leszek nekik😊), és jó pár évig ott ragadtam. Megtaláltam azt a közeget, ahol előny volt a magasság. Imádtam, azokból az évekből sok-sok emberi kapcsolat született, akikkel a mai napig is érjük egymást, még akkor is, ha esetleg hónapokra, évekre elsodor az élet. Ha úja találkozunk, pontosan ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.